Oldalak

kedd, november 30, 2010

A sertéslétszám már 3 millió alá csökkent

Beszélgetés Menczel Lászlónéval, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkárával a sertéságazat helyzetéről és egy növekedési pálya feltételeiről

  • Átmeneti vagy tartós válságban van-e a magyar sertéstenyésztés és feldolgozóipar? 
Az értékesítési árak mozgásukban teljesen követik az EU-s tendenciákat, s a kialakult európai árcentrumot. Nem véletlen, hogy jelenleg 3 millió darab alatt van a sertésállomány. A hazai feldolgozók élőállat-behozatalra kényszerülnek, ami jelenleg már az országos vágás 25%-át teszi ki. Amennyiben értékben vizsgáljuk, Magyarország továbbra is nettó exportőr ország, de mennyiségben már az import volumene meghaladja az export mennyiségét. A korábbi verseny, amely a magyar húsipart jellemezte, teljesen átformálódott. A kereskedőláncok az alacsony árszint megtartására törekednek, az országba korlátok nélkül áramlik be az olcsó külföldi hús és húskészítmények tömege. A minőségi kritériumok háttérbe szorultak. Minden országban érvényes az a nézet, hogy az élelmiszer-ipari termelés biztos hátterét a belföldi fogyasztás jelenti. Hazánkban nem a fogyasztás esett vissza, hanem a hazai termékek kínálata csökkent cca. 40 %-kal.
A mezőgazdaságon belül felbomlott a korábban kedvezőnek tartott növénytermesztés/állattenyésztés 50-50%-os egyensúlyi helyzete, ez mára csupán 70-30%-os arányt jelent az állattenyésztés kárára, amely azért kedvezőtlen, mert Magyarország földrajzi adottságai miatt a szállítási költségek (közút, vasút) jelentősen megdrágítják az egységnyi költségeket. 
A VHT által az elmúlt években megfogalmazott tanulmányok, elemzések egyértelműen arról szóltak, szólnak, hogy az ágazatra a csatlakozás villámcsapásszerű hatást gyakorolt. A belső piacunkat addigra már kellő piacismerettel rendelkező nemzetközi áruházláncok uralták, és mára eljutottak odáig, hogy a hús és húskészítmények több mint kétharmada ezeken az értékesítési csatornákon keresztül jut el a fogyasztókhoz. Tegyük hozzá, hogy az élelmiszer-feldolgozó ágazatunk és a csomagolóiparunk sem volt felkészülve a konkurencia rendkívül agresszív (alapvetően árakkal, csomagolt mennyiséggel manipuláló) piacszerző tevékenységére, amelyet a színes csomagolás csak erősített. Ezzel szemben az exporttevékenységünk reálértéken nem változott, és még a megrendelők köre sem alakult át oly mértékben, mint azt sokan remélték. Például az oroszországi piaci jelenlétünk szimbolikus, annak ellenére, hogy az elmúlt 6 évben több alkalommal is auditálták az orosz állatorvosok a magyar élelmiszer-feldolgozó üzemeket, illetve a kormányszintű tárgyalásokkor optimista ígéretek hangzottak el.

  • Ön szerint mikorra várható, hogy újra nyereséges legyen a sertéselőállítás Magyarországon? 
Magyarország földrajzi adottságai és a naturális mutatók alapján ma is nyereséges lehet a sertéságazat. A különbség a dán, holland, német sertéstenyésztő gazdálkodókhoz viszonyítottan – többek között – abban van, hogy a jövedelmezőségi szint az alapanyag-termelőknél a legalacsonyabb, az iparvállalatoknál is minimális nyereség képződik, amely viszont megfelelő szintű fejlesztésre nem nyújt fedezetet, míg a legkisebb hozzáadott értékkel bíró kereskedelemnek jut a legnagyobb profit. 
Az is gond, hogy az ágazat beszerzései bázisértéken számolva ugyanakkorák, mint az osztrák és német konkurenciánál, addig a kiskereskedelmi árakban jelentős különbségek vannak. Emiatt van az, hogy a még meglévő „nagyüzemeink” is sok esetben korszerűtlenek, alacsony hatékonysági mutatókkal dolgoznak.
Teljes mértékben hiányzik az a gazdaságilag is mindenkitől független érdekképviseleti struktúra, amely alkalmas a teljes körű érdekképviseletre a kereskedőkkel és a jogalkotókkal szemben is, amely megfelelő minőségű – akár a tagjai számára díjmentes – szaktanácsadást, genetikai alapok utánpótlását is biztosítani képes. A VHT, mint érdekegyeztető fórum, az elmúlt 15 évében tanulva a nemzetközi lobby-gyakorlatokból, több nemzetközi szervezet tagja, és több meghatározó összeurópai szakmai szervezetben tölt be jelentős pozíciót a brüsszeli képviseletet ellátó munkatársunkon keresztül. Ez is biztosítja azt a lehetőséget a VHT tagjai számára, hogy rendszeresen kaphassanak információt a formálódó ügyekről, várható változásokról. A jelenlegi politikai alapokon történő, meghatározó érdekképviseleti kiválasztás nem lehet senki számára sem kedvező, sem mértékadó.
A hitelválság és a munkanélküliség növelése megerősítette az áruházláncok sajátmárkás termékei iránti kínálatot és a keresletet is, amely a kereskedelmi egységen belül is csökkenti a versenyt, és a húsipari cégek sajátmárkás termékeinek megerősödését is, ez együtt jár a jövedelmezőség csökkenésével. 
Az uniós tagállamok legtöbbjében az élelmiszerek áfatartalma a legalacsonyabb kategóriában van, amely szintén komoly versenyhátrányt jelent a hazai cégek számára. Az EU-s átlag 10%-os értékű. Azokban az országokban, amelyekben az élelmiszerek áfamértéke a magyarországi áfaszinttel közel azonos, ott a vásárlók jövedelmi helyzete lényegesen magasabb, azaz a jövedelmük 5-8%-át, míg Magyarországon a 20-25%-át, vagy annál magasabb részét fordítják élelmiszer-vásárlásra. 
Az is gond, hogy a magyar gazdálkodók jelentős része még mindig bérelt területen gazdálkodik, miáltal teljesen kiszolgáltatottá válnak a takarmányt és egyéb kiegészítőket szállítóknak. Az is jelentősen megtizedelte a hazai termelőket, - az 1990-es évek óta 42 %-kal csökkent az abrakfogyasztó ágazat állatlétszáma - hogy a hatósági fejlesztési követelmények elsősorban a környezetvédelmi és állatjóléti beruházásokat követelték meg a csatlakozási feltételek vállalása miatt; a hatékonyság vagy a kapacitások minőségi fejlesztésére nem voltak még hazai támogatások sem. A pályáztatási gyakorlatban azt is elhibázott követelménynek tartották az agrárvállalkozások, az érdekvédelmi szervezetek, közösen a VHT-val, hogy öt éves garantált működést, illetve létszámbővítést írtak elő. Sok termelő nem tudta, vagy nem merte ezt vállalni, hiszen semminemű tőketartalékkal nem rendelkeztek, s így az állatállomány felszámolását választották. 
Nemzetközi összehasonlításban a magyar agrárium a szatellit-ágazataival egyetemben magasabb élőmunkát igényel, ezáltal a termelékenységi mutatóik rosszabbak, költségesebbek.

  • A magyar húsfeldolgozó-ipar milyen kondíciókban van jelenleg és milyen intézkedésekkel lehetne javítani versenyképességén?
Rövid távon továbbra is a természetes piactisztulási folyamat a legmeghatározóbb, tekintettel az elmúlt húsz év ellentmondásos engedélyeztetési és egyéb piacszabályozási módszerei miatt kialakult kaotikus helyzetre. Emellett a sokat hangsúlyozott versenyfeltételek szinkronizálása, amely alatt az áfa radikális csökkentését, és a jelenlegi kormányprogramban is szereplő egyéb adónemek, járulékos költségek csökkentését értjük. Ezekkel az intézkedésekkel javítani lehetne az iparvállalatok profitabilitását; ezzel párhuzamosan a fekete- és a szürkegazdasági szereplők elleni következetesebb fellépést tartanánk szükségesnek. Ebbe a megelőző tevékenységbe a nyomon követési rendszerek javítása, betartatása is hozzá tartozik, ezzel radikálisan csökkenthető lenne a jelenlegi 20-30 %-os fekete- és szürkegazdasági szint. Ennek a mértéknek a 10%-os csökkentése, lehetővé tehetné a kereskedelemre kirótt különadók megszüntetését. 
A vállalkozásoknál maradó bevételekkel növelni lehetne az ágazati képzések színvonalát, a színvonal növelésével a jövedelmeket versenyképesebbé lehetne tenni, amely lassíthatná a magasan kvalifikált szakemberek pályaelhagyásának mértékét, határainkon túli munkavállalását. Ezzel párhuzamosan egy jelentősebb fogyasztói magatartást befolyásoló marketingkampányt tartanánk szükségesnek, akár még az osztrák mintát is alapul véve. A termékspecializációval, az állandó jó minőséggel a fogyasztói márkahűséget javítva, növelni lehetne a jövedelmezhetőséget.

  • Hogyan jellemezhető a sertéselőállítók és a -feldolgozók jelenlegi együttműködése a versenyképesség szempontjából? 
Azt kell mondanunk, hogy a csatlakozás óta javult. Mára már mindkét oldal számára világos, hogy az előzőekben elmondottak miatt a bevétel igen kis része realizálódik a másik oldalon. Ennek némileg ellentmond, hogy a hosszú távú szerződések még mindig nem tekinthetőek általánosnak. Holott ez alapozhatná meg mindkét oldalon a beruházások biztonságát. A hazai húsipari szerkezet koncentrációjának a hiánya, és az érdekképviseleti tagoltság is a kereskedelem totális hatalmát eredményezi. A feldolgozókat kiszolgáltatott helyzetbe hozták a jogalkotók azáltal is, hogy jogilag lehetőséget teremtettek a kereskedelmi egységen belül kialakított darabolásra, amelyet a kereskedők szívesen is végeznek, mivel a központi beszerzéseik miatt lényegesen nagyobb könyveléstechnikai mozgásteret biztosítanak számukra. 
Az sincs még megfelelően szabályozva, definiálva, hogy mi a magyar termék. Jelentős problémát jelent az ágazat számára, hogy a minőségi kritériumok háttérbe szorultak, amely az üzemekből származó készítmények fogyasztói megítélését csökkenti, de ami még fontosabb, a tőkeellátottsági mutatók miatti kompromisszumok, amelyek akár jelentősen befolyásolhatják az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásmechanizmusát.
Az elmúlt évek piactisztulási folyamatának – csődök, üzembezárások, felszámolások – legnagyobb mértékű károsultjai a termelők voltak, akik jelentős, túlnyomó esetben végzetes veszteséget szenvedtek. Érdemes lenne egy olyan biztosítási formát létrehozni, amellyel az ilyen veszteségek csökkenthetőek lennének.

forrás: agrarkamara.hu

péntek, november 19, 2010

Nincs párja a magyar disznónak

A kaposvári székhelyű Kométa ’99 Zrt. egyike a hazai húspiac legfontosabb szereplőinek, s pozícióját a következő 2-3 évben mintegy 3 milliárd forint értékű beruházással szeretné megszilárdítani.

A kaposvári húsüzemben kizárólag sertéshúst dolgoznak föl. Évente 300 ezer sertést vágnak le, ennek 90 százaléka hazai gazdálkodóktól származik. Giacomo Pedrazini, ügyvezető igazgató elmondta, hogy az utóbbi években egyre nehezebb a hazai alapanyag beszerzése, de ők elkövetnek mindent, hogy ne kelljen importálni. Az olasz üzletember szerint ugyanis a magyar sertés minősége egyedülálló Európában. Ha mégis hiányzik az alapanyag, akkor bizonyos húsrészeket szereznek be külföldről. A termelőkkel hosszú távú együttműködésre törekszenek, sőt működtetnek egy saját tenyésztő telepet is.

Ezt egy fiatal magyar szakember vezeti, aki többek között Spanyolországban és Dániában tanulmányozta a gazdaságos sertéstenyésztés titkait. Van mit tanulni, ugyanis hazánkban egy kocától egy év alatt 20-21 választott malac származik, míg Dániában 27-28. Amíg nálunk 3,1-3,3 kilogramm takarmány kell egy kiló hús előállításához, addig ezt a dánok megoldják 2,6-2,7 kilóval. A Kométa sertéstelepén 1660 koca és azok szaporulata található, és évente 40 ezer hízósertés kerül a saját feldolgozóba. Az ügyvezető elmondta, hogy a következő években a telep és a termelés bővítését tervezik.

szerző: Pethes József
forrás: szabadfold.hu

hétfő, november 15, 2010

Könnyebb lesz a kisebb vágóhidak működtetése

Egyszerűbb adminisztrációval könnyebben működhetnek a kisebb vágóhidak, miután a szakminiszter módosította a működésre vonatkozó rendeletet.
Könnyebb lesz működtetni a jövőben a kisebb vágóhidakat, mert a Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Unió által megengedett legnagyobb mértékben könnyítette a vágás utáni minősítés rendszerét - közölte a Magyar Agrárkamara (MA). A köztestület összegzésében emlékeztet: ezzel egy év múltán teljesült a Magyar Agrárkamara javaslata, amellyel leginkább a kistérségi ellátást, vagy a magáncélra történő marha-, sertés-, juhvágást segíti a minisztérium, illetve elősegíti a helyben történő húsforgalmazást.
    
A vidékfejlesztési miniszter a napokban módosította azt a rendeletet, amely a vágóállatok vágás utáni minősítését szabályozza. Ebben meghatározza azt a vágási kapacitást, ami még mentesül a minősítési kötelezettség alól. Ez kifejlett szarvasmarhára vonatkozóan éves átlagban hetente legfeljebb 75 állatot, sertés esetén pedig 200 állatot jelent. A jogszabályban módosították a minősítés végrehajtását is, amelyet a vágósertésnél a szúrást követően 45 percen, a vágómarha, a vágójuh és a vágókecske esetében 60 percen belül kell elvégezni.

forrás: origo.hu

Rövidhírek az USA-ból

  • Október hónapban mind a kukorica, mind a szójabab árfolyama jelentősen erősödött a Chicagói Árutőzsdén. A jelenség oka összetett. Egyrészt a Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) a kukorica esetében az utóbbi hónapokban jelentősen csökkentette a termelési előrejelzését (a 2010/11-es termés még így is minden idők harmadik legnagyobbja lesz), a várhatóan rekordot döntő szójabab esetében pedig – többek között az erős Kínába irányuló exportnak köszönhetően – a zárókészletekre vonatkozó várakozásait. Mindehhez adódott, hogy a Szövetségi Jegybank (FED) 600 milliárd dolláros államkötvény-felvásárlást jelentett be, ami egyrészt csökkentette a kötvények hozamát, másrészt gyengítette a dollárt. Ezért a befektetők jelentős része az árupiacokra összpontosít. Mindez - együtt az erős kínai kereslettel - nemcsak az egyes mezőgazdasági termények, hanem az olaj árát is felfelé húzta.
  • Az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) 2010. október 13-án 10-ről 15 vol %-ra emelte az etanol bekeverési felső határát az üzemanyagokban 2007-es, illetve ennél újabb gyártású, normál üzemű személygépjárművekre és könnyű kisteherautókra nézve - mindez a benzinfogyasztás körülbelül 1/3-át érinti.
forrás: fvm.hu

péntek, november 12, 2010

Az ólban még olcsó a malac

Tizenöt százalékkal esett vissza az elmúlt hónapokban az élő sertés felvásárlási ára. Az alacsonyabb alapanyagárból a vásárlók nem érzékelnek semmit. Ki nyeli le a hasznot, kérdezik az állattartók.

A kereslet átalakult, és ez hatással van a sertéstartásra is. Ma már minden harmadik jószág, amit itthon a feldolgozók átvesznek, importból származik. Ennek nem az az oka, hogy nagyobb hasznot remélnek, hanem, hogy nincs elég hazai. Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint a vágások száma közel 25 százalékkal csökkent a múlt évihez képest, és 30 százalékkal kevesebb magyar sertést vásároltak fel a vágóhidak.

Jelenleg nettó 290-300 forintot adnak egy kiló élő sertésért, szemben a 2009-es májusi 420 forinttal. Lengyel Lóránt németkéri termelő hangsúlyozta, ez az ár a nagytermelőkre vonatkozik, akik nagy tételben, kiváló minőségű sertést (55 százalék feletti a húskihozatal) tudnak biztosítani a feldolgozók felé. 

A hiányzó sertéshúst főként Hollandiából, Dániából pótolják a hazai húsipari cégek. Az említett országokból a magyarnál is olcsóbb áron érkezik az alapanyag. Lengyel Lóránt szerint alacsonyabb költségekkel (adó, járulék, illetékek) és magasabb támogatással dolgoznak a dán gazdák.

Soltész Gyula, a Naki Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója szerint kilónként 40 forintot buknak jelenleg a sertéstartáson. Spórolni sok mindenen már nem tudnak, hiszen a termelési költség hatvan százalékát a takarmány teszi ki, aminek jelentősen megugrott az ára. Az árpa tonnájáért 50, a búzáért 55, a kukoricáért pedig közel 60 ezer forintot kérnek. 

A laikus erre azt kérdezné, ha ráfizetéses, akkor miért csinálják? A válasz Soltész Gyula szerint egyszerű, felépítettek egy korszerű üzemet, hitelt, támogatást kaptak, embereket foglalkoztatnak, hosszú távra terveztek. Családok megélhetése függ tőlük, nem lehet hol abbahagyni, hol folytatni a munkát.

– A termelési folyamatokat úgy kezeljük, hogy az év közbeni hullámvölgyeket ki tudjuk védeni – mondta Soltész Gyula. Az viszont a termelők szemét szúrja, hogy miközben tőlük egyre olcsóbb áron veszik át a minőségi sertést, addig az árak mérséklődése a boltokban nem tükröződik. 
A húsboltosok két tűz között vannak, egyrészt a termelőknek, másrészt a vásárlóknak is szeretnének megfelelni, mondta több általunk megkérdezett vállalkozó. 

– Évek óta ugyanattól a termelőtől vesszük a sertést, így pontosan tudjuk, hogy kiváló alapanyagra számíthatunk. Csak úgy tudunk versenyezni a multikkal, hogy mindig friss és minőségi árut kínálunk – mondta lapunknak egy kereskedő. – Régen vidéken mindenki disznót tartott ma már ez nem jellemző. És az is megváltozott, hogy nem kilóban, hanem szeletben kérik inkább az emberek a húst – tette hozzá.

forrás: teol.hu

csütörtök, október 28, 2010

Sertésállomány 2010. június 1.

Végre valahára megjelentek a KSH adatai. A számok elkeserítőek:


A sertések száma az elmúlt hat hónap alatt 6 százalékkal csökkent, június 1-jén nem érte el a 3,1 milliót (3 052 ezer). Az állomány nagysága az egy évvel korábbinál 129 ezerrel (4 százalékkal) kisebb volt. A sertések száma az elmúlt tíz évben 3,05 és 5,3 millió között változott; 2007 decembere óta folyamatosan 4 millió alatt maradt. Az anyakocák száma (223 ezer) egy év alatt 2 ezerrel, 2009 decembere óta 3 ezerrel csökkent.

forrás: ksh.hu

Akit érdekelnek a további részletek az ide kattintva megtekintheti a teljes jelentést.

Jövő év elején robbanhat a húsbomba

Megállíthatatlannak tűnő száguldásba kezdett a világpiacon a sertés- és marhahús ára. Mélyponton az állomány például Amerikában, csúcsra jár viszont a takarmánykukorica és az adalékok ára. Magyarországon az év végéig nem kell drágulásra számítani, de 2011. első, vagy második negyedévében mélyebben nyúlhatunk a zsebünkbe ha húsra vágyunk.

Év végéig még kitart az olcsóbb takarmányon hizalt jószág kínálat, de jövőre az első, vagy a a második negyedévben mindenképpen megjelenik a fogyasztói árakban is a drága takarmány, a termelői, feldolgozói költségek növekedése, valamint a szűkösebb alapanyag kínálat hatása -állíítják a szakemberek. Így legföljebb elodázhatjuk néhány hónappal a nemzetközi trendek begyűrűzését. A szakemberek jóslásokba nem bocsátkoztak a drágulás mértékéről, de húsba, illetve zsebbe vágó lehet.

Az emelkedő takarmányárak ellenére is csökkent az élő sertés felvásárlási ára és legföljebb 2011. elejétől számíthatnak a felvásárlási árak növekedésére a termelők - mondta Menczel Lászlóné. A Vágóállat és Hústerméktanács (VHT) titkára hozzátette. az élő sertés átvételi ára kilónként 300-320 forint. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon az állataratók nem juthatnak termőföldhöz, így a takarmányt vagy megvásárolják, vagy haszonbérletben bérelt földön termelik meg, ami szintén költségnövelő tényező. Ráadásul az elmúlt években az uniós előírások miatt többnyire hitelből állatjóléti, környezetvédelmi beruházásokra is kényszerültek. A VHT titkára szerint a sertéstartók nem tudnak idén nyereséget elérni a jószágokon. 

Éder Tamás az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke megemlítette, hogy a hazai felvásárlási árak elérik az uniós átlagot. A nemzetközi trendeknek megfelelően hazánkban is létezik az úgynevezett sertés ciklus, vagyis év elején a hús árak alacsonyak, az év közepéig emelkednek, majd ismét csökkennek december végéig. Ez idén sem változik, ugyanis a mostanra vágásra érett sertéseket még az olcsóbb takarmányon hizlalták. 

Jövő év elején valóban emelkedhetnek az árak és nem csak a dráguló takarmány miatt. A kereslet visszaesése mérsékelte a malacok árát, s a termelők kevesebb jószágot hizlalnak. Mindezek miatt viszont 2011-ben valóban emelkedhetnek a hús árak. A kérdés csak az, hogy a termelők és feldolgozók milyen mértékben tudják majd érvényesíteni az önköltség emelkedését - fűzte hozzá Éder Tamás.

szerző: B.T.
forrás: nepszava.hu

péntek, október 22, 2010

Veszteségeségek a spanyol sertéságazatban

Madrid, 2010. október 18.
A takarmányárak és a sertésértékesítési árak kedvezőtlen kombinációja - a takarmány alapaanyagok (szója, gabona) a teljes termelési ráfordítás 70%-át érik el, és az értékesítési árak csökkenése miatt, ami részben a kínálat enyhe bővülésének tudható -  eredményezte azt, hogy a sertéságazat szeptember óta ráfizetéses.
 
Szezonális ágazatról lévén szó, jellemző, hogy követi a belső kereslet, valamint az export ütemét, de a piaci helyzet ennél sokkal összetettebb.
 
Brüsszelben Pekka Pesonen, a COPA-Cogeca mezőgazdasági szervezetek és szövetkezetek főtitkára kifejtette, hogy a közösségi sertéstenyésztőknek jelentős többlet ráfordítást jelent az EU szigorú élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés, míg a közösségen kívüli termelők felé ez nem követelmény.
 
A takarmányárak emelkedése – részben a gabonapiacon tapasztalt spekuláció miatt – nehéz helyzet elé állítja a sertéstartókat, akiknek még nem volt kellő idejük arra, hogy a három évig tartó válság után erőre kapjanak.
 
Ezen felül, a takarmányhoz való jutás feltételei - az olcsó alapanyagra gondolva – ugyancsak eltérnek a spanyol vagy a német sertéshús előállítók esetében. Ennek következtében a két termelői kör érintettsége is különböző az értékesítési árakat tekintve, bár azok látszólag kiegyenlítettség irányába haladnak.
 
A COPA-Cogeca felkérte az Európai Bizottságot, hogy döntsön az EU intervenciós gabonakészleteinek azonnali felszabadításáról – Ciolos biztos ennek hatására az év végéig közel 3 millió tonna árpa intervenciós értékesítését irányozta elő -; az EU harmadik országokból származó takarmány alapanyagok behozatali vámjának 0%-ra történő csökkentéséről, és ugyancsak hasonló százalékos, vagy ideiglenes intézkedés bevezetését az EU külső piacaira irányuló export mérséklésére.
 
Az Anprogapor, a Sertéstenyésztők Nemzeti Szövetsége szerint a takarmány árak július óta tapasztalt 15-17%-os emelkedése, valamint a vágóállat értékesítési árának átlagosan 12% körüli csökkenése miatt, a spanyol sertéstartók költségeit a 150 kg súlyú vágósertés előállítása egyedenként 8-10 euroval növeli meg.  
 

csütörtök, október 14, 2010

Olcsóbb az import sertés, kritikus helyzetben a magyar gazdák

Kritikus helyzetben vannak a magyar sertéstartók a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) sertésválasztmánya szerint – hangzott el a választmány ülésén csütörtökön Budapesten. 

Zsótér László, a választmány elnöke aláhúzta: a sertés felvásárlási ára négy hét alatt kilogrammonként 40 forinttal csökkent, 340 forintról 300 forintra, miközben a takarmányárak jelentősen emelkedtek. A MOSZ adatai szerint a gabonafélék termelői ára 70-90 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.

A sertésválasztmány tagjai azt sérelmezték, hogy Magyarországon nincs piacvédelem a hazai áruk és termelők számára. Példaként említették, hogy Hollandiából a süldőket 36 eurós darabonkénti áron, azaz nem egészen tízezer forintért hozzák be. Ezzel pedig a magyar ár nem versenyképes. Megjegyezték, hogy a holland állatok állategészségügyi szempontból nem mindig felelnek meg a magyar követelményeknek.

forrás: mno.hu

kedd, október 12, 2010

Egekbe drágulhat a rántott hús

Az év eddigi részében megfigyelt 14%-os emelkedés után is folytatódhat a rali a tőzsdei húspiacon, miután a kínálat évtizedek óta nem látott mélységben van, a takarmánytermékek ára pedig látványosan emelkedik.

Folytatódhat a marha és sertéshús árfolyamának emelkedése, mely az év eddigi részében már rekordmagasságba emelte a háztartások e téren jelentkező kiadásait. Az amerikai szarvasmarha állomány júliusban 1973 óta nem látott szintre csökkent, míg a sertésállomány múlt hónapban már csaknem soha nem látott alacsony szinten tartózkodott - írja a Bloomberg. 
Mindeközben viszont a kukorica tőzsdei jegyzésára 2 éves csúcsra ugrott, a takarmányokban lévő adalék termékek árfolyama pedig több mint 70%-kal van a 10 éves átlag felett. Egy ágazati kutató cég, a CattleFax elemzése szerint az egy főre jutó marhahús ellátmány 60 éve nem látott szintre csökkenhet, így nem meglepő, hogy a szakértők az árfolyamok további emelkedését várják. 
A marha és sertéshús árfolyama nem tudott lépést tartani az agrártermékek harmadik negyedévben látott szárnyalásával, a kukorica és a búza tőzsdei jegyzésára nem kevesebb, mint 40%-kal emelkedett, miután az esőzések hatására jelentősen csökkentek az amerikai terméshozamok, Oroszországban pedig szárazság tört ki. A marhahús árfolyama ezidő alatt mindössze 11%-ot emelkedett, míg a sertéshús piacán 8%-os árcsökkenés volt megfigyelhető. 

A Bloomberg által megkérdezett elemzők szerint a sertéshús tőzsdei árfolyama júliusig 84 centre emelkedhet (1 font), a legoptimistább becslés 90 cent volt, ez egyébként 1996 óta nem látott magasságot jelentene. A szakértők szerint a marhahús árfolyama jövő áprilisra elérheti a fontonkénti 1.024 dollárt (idén október elején a jegyzések 98.875 centnél jártak). A Goldman még ennél is optimistább, múlt hónapban az elemzők 1.05 dolláros árat prognosztizáltak 2010 decemberre.

A sertéshús árfolyama idén 13%-ot emelkedett, míg a marhahús esetében 15%-os áremelkedés volt megfigyelhető. Eközben a Standard & Poor’s GSCI indexe 7.5%-kal került feljebb, az MSCI World Index 3.7%-ot drágult. 

forrás: portfolio.hu

hétfő, szeptember 27, 2010

Indokolatlan pánik Oroszországban a gyengébb gabonatermés miatt

Moszkva, 2010. szeptember 27.
Az Oroszországot sújtó szárazság miatt a vártnál lényegesen gyengébbek voltak a gabonahozamok. A terméskiesés óhatatlanul megbolygatta az eddig többé-kevésbé stabilnak mondható élelmiszerellátást. A mezőgazdaság egyik legalapvetőbb termékének részleges hiánya aggodalmat kelthet főleg, hogy a negatív hangokra a nyárutón ráerősített a hiteltelen, érdemi alapot nélkülöző riogatás.
 
Jelena SzkrinnyikJelena Szkrinnyik mezőgazdasági miniszter minden fórumon élesen vitatja, hogy bárminemű termékhiány lenne, illetve potenciálisan jelentkezhet. Az ezzel kapcsolatos híreket a média kitalációjának, illetve árnövelő spekulációnak tartja. Egyedül az Oroszországban igen népszerű hajdina  terméskiesése okozott némi riadalmat a piacon. A pohánka azért tűnt el ideiglenesen a boltokból , mert spekulációs célokkal mesterségesen pánikot keltettek a hiányáról, és az emberek lényegesen nagyobb mennyiséget vásároltak a megszokottnál. A tárca vezetője a 2010. szeptemberi, Állami Duma előtt folytatott meghallgatáson bejelentette, hogy van elegendő hajdina. Idén várhatóan 450 ezer tonna terem és  átlagosan 500 ezer tonnára  van igény, de a különbözet könnyen beszerezhető a külpiacokról. Ígérete szerint a boltokat hamarosan feltöltik pohánkával.
 
A miniszter szavai szerint minden egyéb élelmiszerből a tavalyi átlagot, illetve azt meghaladó mennyiségű termés várható.  Az idei évben a 32,7 millió tonna tej az eddig megszokott 7 millió tonnás importtal együtt fedezi a belső igényeket. A hústermékek piacán is stabil a helyzet, a már kialakult 20%-os ágazati eredmény (a sertés és baromfitermelésben) lehetővé teszi a biztos ellátást, s ezáltal gátat tud szabni az áremelkedésnek. Az első hét hónap eredményei alapján a hústermelés 8%-kal, vagyis 369 ezer tonnával növekedett.
 
Ami a cukorpiacot illeti, a minisztérium előrejelzése szerint itt sem várható hiány. Igaz, a tavalyi 24 millió tonnával szemben csak 22-24 millió tonnás termésre számítanak, de az ország eddig is importált nádcukor alapanyagot, a hiányzó mennyiség legyártható belőle. Az ár stabilitását pedig a világpiaci mozgások figyelembevételével lehet szabályozni az eddig is létező, mozgó importvámokkal. Az ágazatvezető hangsúlyozta, hogy az élelmezési célú gabona mennyisége biztosított, az előző évből származó átmenő tartalékokkal együtt pedig semmi ok nincs a termékhiánytól félni.
 
Jurij Luzskov, moszkvai főpolgármester ugyanakkor rámutatott arra, hogy a jelenlegi élelmiszerellátást a kevesebb gabona közvetlenül nem veszélyezteti, de a szarvasmarha tenyésztésre katasztrofális hatása lehet. A takarmányozásra fordítható mennyiség csökkenése, és az azt követő kivédhetetlen áremelkedés sok gazdát fog rákényszeríteni állatai levágására. Megerősítette, hogy a lakosság ellátását közvetlenül nem veszélyezteti a gyengébb terméshozam, de az állattenyésztést, és elsősorban a szarvasmarha tenyésztést több évre visszavetheti.
 
Szavai szerint egy olyan ország, amelyik igyekszik önellátóvá válni, egy főre minimum egy tonna gabonát kell termelnie , ami Oroszországban optimális esetben 140 millió tonnás termést jelentene. Ehhez képest a várható 60-65 millió tonna tényleg rendkívül kevés, s a helyzeten az átmeneti készletek sem sokat segítenek. Javaslata szerint a kormánynak az export tilalom bevezetésén túl sürgősen hozzá kellene kezdeni a kukorica és a szója importjához.

A németországi földpiaci árakról, és a mezőgazdasági és erdőterületek privatizációjának alakulásáról

Berlin, 2010. szeptember 22.
2009-ben a mezőgazdasági hasznosítású területek eladási árai (épület és leltár nélkül) az előző évhez viszonyítva jelentősen, 9,6 %-kal emelkedtek Németországban. Nem számítva a tartományi jogú városokat, az átlagosan hektáronként 10.908 €-t jelent. Átlagnál jobban nőttek az árak az intenzív állattartással foglalkozó régiókban és azokon a túlnyomórészt szántóföldi növénytermesztő területeken, ahol magasak a terméshozamok. Ez érvényes az új tartományokra is. Hessen-ben, Rajna-Pfalz-ban és kisebb mértékben Bajorországban az előző évhez képest csökkentek az árak.
 
Változatlanul nagyok a különbségek összességében a nyugati és a keleti országrészek, de az ottani egyes tartományok átlagárai között is. Bár a múlt évben az öt új tartományban közel 20 %-kal emelkedtek az árak, a hektáronkénti 5.943 €, mindössze harmada a régiekének, ahol 17.960 €/ha az átlagár. Az utóbbiakban egy év alatt átlagosan jóval kisebb mértékben, 4,6 %-kal emelkedtek a mezőgazdasági területek eladási árai.
 
Tavalyi évben a legmagasabb Észak-Rajna – vesztfáliai (26.841 €/ha) és a legalacsonyabb brandenburgi (4.715 €/ha) földár közötti különbség több mint öt és félszeres volt. Ugyanakkor az új tartományok közül a legmagasabb Szászország – Anhalt-i (7.281 €/ha) és Mecklenburg – Előpomerániai (7.049 €/ha) múlt évi földár már közelít a legalacsonyabb nyugati tartománybelihez, Rajna – Pfalz-ihoz (9.604 €/ha). Megjegyzem, hogy az előbbi új tartományban (elsősorban Magdeburg környékén) találhatóak a legjobb minőségű németországi termőföldek, Mecklenburg pedig a bioüzemanyag előállítása szempontjából meghatározó repcetermesztés központja (A kis tartomány a német repcetermés egyötödét adja).
 
Az adásvételi szerződések száma (47.286) a tartományi jogú városok nélkül 7,2 %-kal, az értékesített mezőgazdasági terület pedig 8.740 hektárral volt kevesebb, mint 2008-ban. A földpiaci mozgás összességében kicsi. Azon belül az új tartományokban kezdettől fogva tapasztalható nagyobb aktivitás, mivel ott az állam is - a BVVG, földértékesítő és –kezelő szervezete révén - aktív szereplője a földpiacnak. Tavaly a keleti országrészben kereken 67,3 ezer hektár mezőgazdasági terület cserélt gazdát, míg a nyugatiban annál 20,0 ezer hektárral kevesebb. Egy ügylet nagysága az új tartományokban átlagosan kereken 4,5 hektár, míg a régiekben mindössze 1,5 hektár volt. A földpiac legélénkebbnek Brandenburgban, Mecklenburg – Előpomerániában, valamint Alsó-Szászországban bizonyult (24,0, 18,0 és 16,3 ezer hektár eladott területtel).
 
Tízéves összehasonlításból az látszik, hogy míg az új tartományokban átlagosan 73,7 %-kal nőtt a mezőgazdasági területek eladási ára, a régiekben csak 8,7 %-kal. Azon belül a regionális különbségek nagymértékben változtak. A szélső értékeket mutatja, hogy míg a nyugati országrészben Schleswig – Holstein és Alsó – Szászország tartományokban 42,1 %-kal, ill. 20,2 %-kal nőttek az átlagárak, addig Hessen-ben 26,4 %-kal csökkentek. A keleti országrészben Mecklenburg – Előpomerániában több mint kétszeres (106,4 %) emelkedés következett be, szemben Szászországgal és Türingiával, ahol csupán 15,9 %-kal és 7,7 %-kal voltak magasabbak a mezőgazdasági területek eladási árai 2009-ben 1999-hez viszonyítva.  
 
Az új tartományokban az egykori NDK állami tulajdonú mezőgazdasági és erdőterületeinek privatizációját végző, 1992-ben alapított társaság, a berlini székhelyű BVVG Bodenverwertungs- und –verwaltungs GmbH (Földértékesítő- és kezelő Kft) a fennállásának eddigi 18 éve alatt - 2010. június 30-ig - több mint 1 M hektár területet (644 e ha mezőgazdasági és 531 e ha erdő) privatizált. Abból a költségek leszámítása után 4,3 Mrd € eredmény keletkezett.
 
Kedvezményes áron (az. Un. Kárpótlási és Kiegyenlítési Törvény (EALG) alapján 389,1 e ha szántó- és legelő-, továbbá 428,9 e ha erdőterület került vissza az eredeti tulajdonosokhoz, vagy örököseihez. A bérlőknek kedvezményes áron történő értékesítés múlt év végén lezárult. Piaci áron a jelzett időszakban 255,0 e ha szántó- és legelő-, valamint 102,1 e ha erdőterületet adott el a Társaság. Az előbbiek esetében az eladási ár 2009-ben forgalmi értéken hektáronként 8.205 €-t tett ki.  
 
Az 1992 óta értékesített mezőgazdasági terület több mint 91 %-a a mindenkori bérlőkhöz került. (2009. december 31-én befejeződött a bérlőknek történt kedvezményes eladás.) A jelzett időszak alatt 370 e hektár szántót és legelőt adtak bérletre (a tartós bérlet aránya több mint ¾).
 
További 1,5 M hektár mezőgazdasági és erdőterület - a tulajdonviszonyok tisztázását követően - döntően reprivatizáció útján természetes személyekhez került vissza (1.287 e ha), kisebb részüket (245 e ha) tartományok és települések kapták meg.
 
Egyéb célra (ipari létesítmény, lakóépület építése stb.) ez év első félév végéig 57,7 e hektár területet értékesítettek.
 
A 2005. évi Koalíciós Szerződés alapján, a szövetségi kormány az állami vagyonból a nemzeti természeti örökség megőrzésének biztosítása érdekében összesen kereken 29 ezer hektár mezőgazdasági területet ad át térítésmentesen a tartományoknak és különböző természetvédelmi szervezeteknek. A vonatkozó törvénymódosítás 2009 júliusában született meg, így csak az idei évben kezdődött meg e területek átadása. Az idén az érintett területek kétharmadának átadásra is kell kerülniük. Még az előbbiekben hivatkozott szabályozás előtt, a BVVG a Kárpótlási és Kiegyenlítési Törvény (EALG) alapján eddig mintegy 36 ezer hektár természetvédelmi szempontból értékes erdőterületet adott át térítésmentesen az egyes tartományoknak, különböző szövetségeknek és alapítványoknak. Még 12,9 e hektár erdő vár átadásra.
 
2010. elején összesen már csak 403 e hektár mezőgazdasági és 80 e hektár erdőterület maradt a BVVG, ill. az utóbbi esetében a 100 %-os leányvállalata, a LAFOS Dienstleistungs GmbH kezelésébe. Az idei év első félévében 1 hektár erdő átlagos eladási ára 3.722 € volt.
 
A Szövetségi Pénzügyminisztérium és a Szövetségi Élelmezési, Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Minisztérium a tartományokkal egyeztetetten évente, államtitkári szinten határozza meg a mezőgazdasági területek privatizálásának alapelveit azzal a céllal, hogy az új tartományokban az állam földpiac befolyásolása ne legyen torzító hatású.
 
A BVVG történetében a privatizációs eredmény 2009-ben volt a legnagyobb, 494 M € többlet keletkezett. A Társaság ügyvezetője szerint, várhatóan az idei évre kitűzött szerényebb, 415 M € többletet sem érik el. A 2010. évi privatizációs cél egyébként 44 e ha mezőgazdasági és10 e ha erdőterület értékesítése.

szerda, szeptember 22, 2010

Egy császári hús, avagy húszserbó

Az elején mindjárt el kell oszlatni némely félreértéseket. Először is a hús nevét illetően, másodszor pedig annak minőségét illetően.


A piacokon névkavalkád, mindenre azt írják rá, ami éppen eszébe jut a hentesnek, így jön létre nyelvújításként a marhakaraj meg a sertésbélszín (helyesen: marhabélszín és sertés- szűzpecsenye).

Kezdő háziasszony meg értetlenül kapkodja a fejét. A mostani recepthez szükséges húst a sertés hastájéki részéről nyerik, ezt úgy hívják, hogy hasaalja-szalonna (angolul szakácskönyveket olvasóknak: pork belly. Nem azonos a dagadóval, noha ott van mellette, s angolul azt is beleértik a pork belly fogalmába.)

Nyersen felfüstölve kolozsvári szalonna lesz belőle, az olaszok a hasaalja-szalonnából készítik híres pancettájukat, az angolok, főleg meg az amerikaiak többnyire ezt emlegetik bacon néven (nem a Bakony miatt). Nem bírom megállni, hogy el ne mondjam, mennyire nevetséges, hogy magyarul sokszor úgy hívjuk „bacon szalonna”, amivel lényegében azt mondjuk „szalonna szalonna”. Bőven elég annyit mondani, hogy „béjkn” vagy simán csak húsos szalonna.

Ha pácolják, leheletnyit füstölik és megfőzik, akkor császárhús (Kaiserfleisch) lesz a neve – ezt a metódust az osztrákok találták ki, még Mária Terézia korában az 1700-as évek derekán, s azért nevezték el így, mert a „császár” jelző a non plus ultrát jelentette, azaz mai szóhasználattal azt akarták mondani, hogy a hús király! Sőt, zsír! Ami cáfolhatatlanul van benne bőven. A királyi konyhába nemigen került be, mert lenézett húsrész volt, éppen a zsír miatt, s itt jutunk el a másik félreértéshez: a bőrös hasaalja-szalonna remek pecsenye-alapanyag, igaz, roppant kalóriadús, de néha-néha mindenképpen érdemes megkóstolni, mert a zsírnak köszönhetően sziporkázik az ízekben (a zsír igazi ízközvetítő anyag, nem véletlen, hogy minél szárazabb egy hús, annál íztelenebb, lásd pulykamell).

Ezúttal a húst egy nagyon gazdag mártással bekenve sütjük meg, két tepsi között, aztán lenyomtatjuk, és másnap tálalhatjuk, akár hidegen, akár újramelegítve. Érdemes vendégeket hívni, mert nem sok időt kell a konyhában tölteni, minden lezajlott már az előző napon.

1. Olvasszuk fel a vajat, és kis lángon 5–6 percig pirítsuk rajta a felaprított hagymát. Egy mozsárban (vagy egy kis edényben egy nyújtófa végével) zúzzuk össze a fokhagymát, a mustármagot, a durva szemű tengeri sót és a barna cukrot. Adjuk a fűszermasszát a hagymához, és süssük együtt 2-3 percig.
2. Öntsük fel a fehérbor felével, nagy lángon párologtassuk el az alkoholt 2–3 perc alatt, aztán belerakjuk az összes többi hozzávalót, visszavesszük a láng erősségét, és 20 percig főzzük.
3. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A húst vágjuk szabályos négyzetre vagy téglalapra (a levágott széleket dobjuk majd sütés közben a pecsenye mellé, jó lesz kóstolgatni sütés közben). A bőrös részt éles (tényleg éles!) késsel bevagdossuk, majd jól bekenjük a főzött mártással. Aláöntjük a fehérbor másik felét, fóliával letakarjuk, és úgy tesszük be a sütőbe, hogy a tetejére helyezünk egy másik tepsit (két sütőrács közé éppen befér, nem baj, ha kissé össze kell nyomni a húst). 1,5 órán át sütjük.
4. Kivesszük, a felső tepsire helyezünk valamilyen nehezéket (tégla vagy 2–3 dobozos tej), és hagyjuk kihűlni. Ha van hely, a hűtőbe is betehetjük egy éjszakára, ha már szobahőmérsékletűre hűlt.
5. Tálalás előtt formás kockákra vágjuk, és vagy hidegen kínáljuk, vagy 10 percre betesszük 240 fokra felmelegített sütőbe, a bőrrel felfelé. A préselés miatt sok zsír távozik a húsból, szépen szeletelhető lesz és szinte süteményjellegű. Húszserbó.

Hozzávalók:

1–1,5 kg bőrös hasaalja- szalonna (3–4 cm vastag, szép, egyenletes húsrétegekkel)
1 vöröshagyma
2 dkg vaj
3–4 gerezd fokhagyma
1 kiskanál durva tengeri só
1 kiskanál barna cukor
1 kiskanál mustármag (vagy magos mustár)
2 dl fehérbor
1 dl ketchup
1 evőkanál reszelt (ecetes) torma
1 kis konzerv sűrített paradicsom
csipet Cayenne-bors frissen őrölt fekete bors (ha van: fél kiskanál füstölt só)


szerző: Marton Levente
forrás: metropol.hu

A kalászos gabonák betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga, 2010

2010-ben 1,5 millió hektáron, a 2009. évinél 11%-kal kisebb területen, 5,3 millió tonna kalászos gabona termett. A búza és az őszi árpa termésátlagai a múlt évinél alacsonyabbak voltak, így a 2010. évi kalászos gabonatermés 2009-hez képest 12, a megelőző 5 év átlagához mérten 19%-kal csökkent. Legjelentősebb kalászos gabonafélénk, a búza termésmennyisége 15%-kal mérséklődött 2009-hez viszonyítva, és 20%-kal volt alacsonyabb 2005–2009 átlagánál. A kalászos gabonák terméseredményeit 2010-ben az év közepi kedvezőtlen, csapadékos időjárás okozta.

Búzából 2010-ben az egy évvel korábbinál 12%-kal kisebb területről (1 millió 11 ezer hektárról) 15%-kal kevesebb, közel 3,8 millió tonna termést takarítottak be; a termésátlag 3720 kg/ha volt.
Rozsot a tárgyévben 36 ezer hektáron, a tavalyinál tizedével kisebb területen termeltek. A 75 ezer tonnás termés a 2009. évihez képest 3%-kal nőtt a termésátlag (2090 kg/ha) 16%-os emelkedése következtében.
Árpából az előző évhez képest 10%-kal kisebb betakarított területen (287 ezer hektár), az előző évivel csaknem azonos termésátlag mellett (3370 kg/ha) 9%-kal kevesebb termést takarítottak be (966 ezer tonna). Őszi árpából 7, tavaszi árpából 13%-kal kevesebb termett.
A zab esetében a 2009. évivel lényegében azonos szántóföldi területről (51 ezer hektár) összesen 123 ezer tonnát, az előző évinél 11%-kal több termést takarítottak be; az átlagos hozam (2390 kg/ha) 12%-kal emelkedett.
A tritikálé betakarított területe 119 ezer hektár volt, az előző évihez képest 5%-kal esett vissza, miközben a learatott termés mennyisége (372 ezer tonna) 3%-kal, a termésátlag (3110 kg/ha) 8%-kal magasabb volt.

A teljes jelentés ide kattintva letölthető.

forrás: ksh.hu

Romániába viszik a magyar sertést

Míg az unió jó néhány országában kiemelten támogatják az állattenyésztést, nálunk a sertéságazatban idén júliusban megszűnt az állatjóléti és a gyógyszertámogatás. 




Ez kilónként 18 forint mínuszt jelent a sertéstartóknak. Ehhez jön még, hogy az állati hullák, a vágóhídi melléktermékek elszállítását sem támogatja már az állam. Közben Hollandiától Szlovákiáig ömlik be hazánkba az olcsóbb, de gyengébb minőség élősertésként, hasítva vagy részekre bontva. Szlovákiában, Ausztriában 10 százalék áfa terheli az élelmiszereket, így a húst is, nálunk 25 százalékos.

— Így kell versenyeznünk más államokkal, nem csoda, ha az egykori 10 milliós sertésállomány 2—2,5 millióra esett vissza, sokan abbahagyták nagyüzemileg és háztájiban is a sertéstartást — magyarázta Zsótér László, az Országos Sertésválasztmány elnöke, a kunágotai Bercsényi Zrt. elnök-vezérigazgatója. 

A hízó felvásárlási ára kilónként 320—330 forint, az előállítás önköltsége eddig 300 forint volt, de ez most emelkedik. Drágult a szemes, valamint a fehérjetakarmány, a szója mázsáját például 8 ezer helyett 11 ezer forintért adják. 

— Szigorú környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelni, korszerű  hígtrágyatárolót építettünk, a hitelt vissza kellene fizetni, de ez csak a gazdálkodás eredményéből lehetséges — hangsúlyozta Machnicz Endre, a medgyesegyházi Haladás Plus Kft. ügyvezetője. Őket is ugyanazok az elvonások és nehézségek sújtják, mint a kunágotaiakat és más megyei, még talpon lévő sertéstartókat. Jelenleg a Haladás Plus 250 kocás telepet működtet, de ha a feltételek nem javulnak, az könnyen ólbezárásokhoz vezethet. 

Zsótér László szerint a bankok szinte lehetetlenné teszik a mezőgazdasági termelők hitelhez jutását, ha hosszú tortúrával ez sikerül, akkor is magas a kamatteher. Ők is megújították a hígtrágyakezelő-rendszerüket, a hitelt törleszteni kell. Az elnök kifejtette, a hatóságok is rászabadultak a még megmaradt termelőkre, kis túlzással, ha zöld és nem szürke a szúnyogháló azért, ha szürke és nem zöld, azért bírságolnak. Amennyiben azonban a még küzdő sertéstenyésztők is „elkopnak”, nem lesz kit ellenőrizni, büntetni.

A hazai felvásárlási árnál többet kínálnak a románok a sertésért, így főként háztájiból odaadják a disznót. Csabai húsfeldolgozó szakember mondta, lényegében nem tud hízóhoz jutni. Az itthoni ár ugyanakkor a más országokból beömlő olcsó hús miatt alacsony. A kolbászkészítők vallják, jó kolbászt két mázsa feletti sertésből lehet készíteni, tehát   a téli szezonban lesz kereslet az ilyen súlyú jószágok iránt, bizonyára az árukat is megkérik.


forrás: gazdakor.szie.hu

csütörtök, szeptember 09, 2010

Ismét piacon a Herz termékek

A Bonafarm Csoport újra forgalomba helyezi a Herz termékeket, kevesebb mint fél évvel azt követően, hogy a Gazdasági Versenyhivatal engedélyezte a vállalat eszközeinek megvásárlását.


A tavaly felszámolás alá került Herz Zrt. eszközeit, így többek között a Herz márkanevet a Bonafarm Csoporthoz tartozó Bonafarm Zrt. szerezte meg, így maradhatott továbbra is magyar tulajdonban az élelmiszermárka.

A 128 éves Herz most 9 termékkel, 16 különböző kiszerelésben kerül ismét a boltokba - jelentette be az új tulajdonos. A termékek a Pick Szeged Zrt. üzemeiben, részben a Herz gyárban korábban használt eszközökön készülnek. A gyártósorok áttelepítésére, a termék- és csomagolásfejlesztésre, valamint marketing tevékenységre közel 100 millió forintos összeget fordított az elmúlt fél évben a Bonafarm Csoport.

A Herz márkanév alatt forgalmazott termékek, így a Csemege szalámi, a Paprikás szalámi, a Chorizo, a Felizzo szalámi, a Zöldfűszeres szalámi, a Pikáns szalámi, a Paprikás vastagkolbász, a Csemege vastagkolbász és a Csípős vastagkolbász megtartották tradicionális értékeiket, ugyanakkor sikerült ízvilágukat a jelenkor fogyasztóinak elvárásainak is megfeleltetni - ígéri a forgalmazó. 

A megújult Herz termékek alapanyagait, elsősorban a tulajdonos cégcsoporthoz tartozó, mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó hazai vállalkozások állítják elő - hivatkozik a Bonafarm "földtől az asztalig" termelési stratégiájára a cégcsoport közleménye.

szerző: Szakonyi Balázs
forrás: marketinginfo.hu

hétfő, szeptember 06, 2010

Magyar húsexport Vietnámba?

Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár Laoszban és Vietnámban tárgyalt.


Reális lehetőség a magyar-laoszi és a magyar-vietnami mezőgazdasági kapcsolatok bővítése Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárügyekért felelős államtitkára szerint, aki a két távol-keleti országban a helyi illetékes vezetőkkel az együttműködés lehetőségeiről tárgyalt.
 
Magyarország lesz várhatóan a harmadik ország az unió tagállami közül, amely Vietnamba húst exportálhat a mostani tárgyalások nyomán - mondta az államtitkár kedden, miután hazaérkezett Laoszban és Vietnamban tett látogatásáról.
 
Vietnam csak kétoldalú szerződések alapján hajlandó engedélyezni, hogy országa területére húst és húskészítményeket vigyenek be. A múlt heti megbeszélések kapcsán várhatóan néhány héten belül megkezdődhet a távol-keleti országba a magyar hús kivitele - fogalmazott.
 
Czerván György szerint ez jelentős agrárdiplomáciai siker, azt jelenti, hogy Magyarország gyakorlatilag korlátlan mennyiségben exportálhat a húsimportra szoruló távol-keleti országba, amelynek GDP-je dinamikusan növekszik, és ez az emberek fogyasztásában is jelentkezik. Kiemelte azt is, hogy mindkét - általa, a közelmúltban - meglátogatott távol-keleti ország fizetőképes.
 
Czerván György jelenlétében avatták fel Laoszban azt a magyar kivitelezésben készült, évi 4.000 tonna takarmány előállítására alkalmas üzemet, amely első a maga nemében ebben az államban.
 
A takarmányfeldolgozót annak a segély-hitelkeretnek a felhasználásával készítették el, amelyet - uniós kötelezettségként - Magyarország nyújt Laosznak. A 8,6 millió dollár segélyhitelkeretből a takarmányelőállító üzem építésére 2,2 millió dollárt fordítottak.
 
Laoszban a GDP több mint 50 százalékát a mezőgazdaság adja, és eddig ilyen üzem nem működött az indokínai országban, Laosz ugyanis eddig csak alapanyag-termeléssel foglalkozott - mondta Czerván György a beruházás jelentőségét érzékeltetve.
 
A kapcsolatépítést segíti, hogy Laoszban és Vietnamban is sok vezető tisztségviselő van a mezőgazdaság területén, aki még a múlt században Magyarországon tanult, ők érzelmileg kötődnek Magyarországhoz, s ezt a gazdasági kapcsolatok területén is kamatoztatni lehet - mondta az államtitkár.

csütörtök, szeptember 02, 2010

Több sertés, több munkahely

Az Európai Unióhoz legutóbb csatlakozott tíz országban annyival csökkent a sertésállomány az elmúlt másfél évtizedben, mint amennyivel növekedett a régi 15 tagállamban. Gyakorlatilag piacot adtunk, de a termelést folyamatosan átengedtük nekik. Pedig nálunk is lehetne sikeres az ágazat, amely komoly bevételt is hozhatna a nemzetgazdaság számára. 




Mester Károly, a szarvasi Goldfood Kft. termelési igazgatója szerint Magyarországon sajátos helyzet van.


- Gyakorlatilag az állattenyésztők földdel nem nagyon rendelkeznek. Tehát például Dániában vagy Hollandiában a földalapú támogatással, ami két és félszerese a magyarországinak, jelentősen megtámogatják az állattenyésztést is. Így ők a saját takarmányellátásnak köszönhetően lényegesen olcsóbb takarmányárakkal tudnak számolni, mint mi. További probléma, hogy az Európai Unió Magyarországot gabonapuffernek tekinti. Gondolok itt arra, hogy amikor Nyugat-Európában jó a termés, akkor gyakorlatilag nem kell senkinek, s ilyenkor a növénytermesztők – úgymond – „sírnak”. Amikor viszont Nyugat-Európában nem terem, akkor elviszik előlünk a szemestakarmányt, és ezzel olyan állapotot hoznak létre, ami 2007-2008-ban volt. Mindenki tudja, hogy a sertéstartás összes költségéből körülbelül 70 százalék a takarmány részhányada. Volt olyan év, amikor a sertéstartók gyakorlatilag csak a takarmányköltséget realizálták.

- Magyarországon a sertéshús és a sertéstermékek ára 25 százalék áfát tartalmaz, ez Lengyelországban nem így van. 
- Lengyelországban 3 százalék a nyershúsnak az áfája. Látszik, hogy a lengyel vezetés számára fontos a vidék, fontos a vidék megtartó-képessége, és az, hogy a lengyel emberek dolgozzanak. Nálunk az import sertés felülírja a piacot, felülírja a minőséget, a szállítási precizitást és egyebeket is, hiszen bérben levágva, papíron másik országba exportálva, gond nélkül adják el a piacon. Ez a legnagyobb problémája a magyar sertéstartóknak, mert ezzel egyszerűen nem tudunk versenyezni.

- Magyarország ma még alkalmas volna arra, hogy tízmillió sertés röfögjön az ólakban, istállókban. Mit kéne ahhoz tenni, hogyha nem is tíz-, de mondjuk hétmillió legyen ez a létszám?

- Egyszer kiszámoltam, hogy ha Magyarországon újra 6-7 millió sertés lenne, akkor ez 70 milliárd forinttal növelné meg a költségvetési befizetést. Nem mindegy ugyanis, hogy egy ember betesz az államkasszába, vagy kivesz onnan, tehát munkanélküliként eltartott lesz, vagy dolgozóként adófizető. Tehát újra meg kéne teremteni a munkának a becsületét, és újra lehetőséget kéne adni a vidéknek arra, hogy el tudja tartani önmagát.  Vissza kéne adni azt, hogy ezek az emberek, akik az állattenyésztésben dolgoznak az év 365 napján, szombaton, vasárnap, ünnepnapon, hogy ezek az emberek tisztességes bért kereshessenek. Sajnos, a jelenlegi árakkal, amikor kereskedelmi érdekek miatt megy tönkre az országnak az állattenyésztése, ezt nem tudjuk megtenni. Alig tudunk tisztességes bért fizetni, hogy megtartsuk az embereinket. A sertésistállóink rendelkezésre állnak, úgy gondolom, a takarmánybázisunk is. Jelenleg 120 mázsás kukoricák vannak itt, az Alföldön, tehát nem tudom, mi lesz a kukorica ára. Ha nem áll helyre a növénytermesztés és az állattenyésztés 50-50 százalékos aránya, itt tragédia lesz, mert nem tudunk mit kezdeni a kukoricával. 

Mindehhez politikai szándék és akarat is szükségeltetik. Ha munkahelyteremtés címén nem csak az ide települő külföldi cégek, gyárak kapnak majd több tízmilliárd forintos támogatást, hanem mondjuk a magyar agrárvállalkozók is, akkor a hazai sertéságazat is révbe érhet.

forrás: gazdakor.szie.hu

Csak néhány kérdést tennék fel és észrevételt osztanék meg olvasóimmal a cikkel kapcsolatban, melyek több esetben ismerősek lehetnek egy pár nappal korábbi cikkre írt válaszomból:
1. ábra
Kocaállomány eloszlása az EU tagországaiban
1 pont = 1.000 koca
2. ábra
Malac előállítás és szállítás az EU-n belül
a nyilak vastagsága utal a mennyiségre
  • A cikk állítása "Gyakorlatilag az állattenyésztők földdel nem nagyon rendelkeznek (Magyarországon). Tehát például Dániában vagy Hollandiában a földalapú támogatással, ami két és félszerese a magyarországinak, jelentősen megtámogatják az állattenyésztést is. Így ők a saját takarmányellátásnak köszönhetően lényegesen olcsóbb takarmányárakkal tudnak számolni, mint mi." Erre csak annyit, hogy a külföldi sertéstelepek jelentős része nem, vagy minimális földterülettel rendelkezik, melyről ha gabonát is termel rajta azt eladja és helyette kész takarmányt vásárol a sertéseinek. Arra hivatkozni, hogy a magasabb földalapú támogatások miatt versenyképesebbek egyhén szólva is megkérdőjelezhető. Ha megnézzük a kocák eloszlását a térképen (1. ábra) látható, hogy az európai sertéstenyésztés zöme a Párizs-Berlin-Skagen háromszögben koncentrálódik. Ebben a régióban sem a talajok minősége, sem a termés mennyisége nem teszi lehetővé, hogy elegendő takarmányt állítsanak elő a sertések számára, így java része a feletetett gabonának más régiókból, sőt egyenesen más országokból származik. Ami miatt a takarmányuk mégis olcsóbb lehet, az a mérhetetlen mennyiségű és féleségű élelmiszeripari melléktermék, illetve azok a tengeri úton nagy tömegben beszállított alapanyagok melyeket felhasználnak a takarmányozás során, s melyekről mi csak álmodhatunk. Szerintem pont az uniós csatlakozást követően alakult ki az a természetes munkamegosztás, amit fiatalkori tanulmányaimból felsejlően mintha komparatív előnyöknek neveztek volna. Hollandiában és Dániában a tenyésztők olcsóbban tudnak malacot előállítani mint a többi tagországban, így például Németország, Lengyelország, Spanyolország, vagy Románia hizlalói megveszik (2. ábra) és meghizlalják őket, mert a hizlalás már ott gazdaságosabb. Természetesen mihelyst a helyi termelők a fuvarköltséggel növelt önköltségen elő tudják állítani a malacot, azonnal megjelennek a helyi kocatelepek, ahogy ez történt például Spanyolországban.
  • Nem érthető továbbá az írás azon része sem: "További probléma, hogy az Európai Unió Magyarországot gabonapuffernek tekinti. Gondolok itt arra, hogy amikor Nyugat-Európában jó a termés, akkor gyakorlatilag nem kell senkinek, s ilyenkor a növénytermesztők – úgymond – „sírnak”. Amikor viszont Nyugat-Európában nem terem, akkor elviszik előlünk a szemestakarmányt, és ezzel olyan állapotot hoznak létre, ami 2007-2008-ban volt."  Nem igazán világos, hogy mi a probléma a piac működésével? Ha kevés a termés, akkor felfelé mozdul az ár, ha meg sok terem, akkor lefelé. Természetesen ezeket a kilengéseket lehet tompítani, mint korábban az intervenciós felvásárlással, de a legjobb és legkiszámíthatóbb a termés hazai felhasználása lenne, ehhez pedig hízóra, mégpedig nagyon sok hízóra van szükség, ugyanis a takarmány legnagyobb hányadát a hizlalási időszakban használják fel a sertéstartók. Természetesen a sertéstenyésztésnél maradva, mert bizonyára lehetne számos más megoldást is találni.
  • Az ÁFA csalás témája az szerintem kriminalisztikai kérdés, és nemcsak a sertéstenyésztést érinti azt egyértelműen meg kell oldani, de nem a sertéstenyésztőknek, hanem az erre hivatott hatóságoknak.
  • Azzal maximálisan egyetértek, hogy növelni kellene valami módon (szerintem bármi módon és bármi áron) a hazai sertésállományt, mert ez jót tenne a gazdaságnak, de itt pontot tennék. Azzal ugyanis, hogy ez kvázi a munkanélküliség megoldására hivatott szociális kérdés legyen ismét, azzal nem értek egyet, és ezt nem is kellene a sertésállomány növekedésétől elvárni, mert a modern gépesített sertéshizlaldákban már alig van szükség kézimunkára. Azzal is vitatkoznék, hogy rendelkezésre állnak-e a sertésistállók, mert szerintem azok amelyek üresen rendelkezésre állnak, azokban jobb nem újrakezdeni a termelést, mert csak a veszteséget gyarapítják, amelyek meg kellenének, azok sajnos nem állnak rendelkezésre. Azt pedig elhibázottnak érzem, hogy a magyar agrárvállalkozót kell támogatni, mert szerintem a magyarországi agrárvállalkozót kell, legyen az bármilyen nemzet szülötte. Ha ide jön, letelepszik, és itt képzeli el a maga és családja boldogulását, akkor igenis támogatni kell, hogy tervei megvalósulhassanak és ezzel mindannyiunk hasznát szolgálja.
Az ilyen cikkekből számomra sugárzik, hogy a hazai sertéságazat meghatározó személyei nem tudják igazán, hogy mit is akarnak valójában. Pontosabban nem tudnak, vagy nem akarnak szembesülni azzal, hogy a '80-as évek elmúltak, és ahogyan azt Hérakleitosz is megmondta: "nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, mert minden folyik és semmi sem áll". A jelenlegi helyzetre kellene megtalálni a jelenlegi megoldásokat, melyek a jövőbe vezetnek és ezek biztosan nem a múlt ködéből fognak előbukkanni. Talán el kellene döntenünk, hogy mit kívánunk tenni? Akarunk-e ismét állománynövekedést, vagy megelégszünk a jelenlegi önellátást is szűkösen fedező szinttel. Ha növekedni akarunk, akkor bizony néhány békát le kell nyelnünk, mint például a malacbehozatal növekedése, a külföldi befektetők megjelenése, a keményebb hazai versenyhelyzet. Ha pedig megelégszünk a jelenlegi állapottal, akkor el kell fogadni, hogy a mezőgazdaság peremvidékére szorulunk, és nem mi, hanem nekünk diktálnak. Erre mondják, hogy kurvának lenni és szűznek is maradni az egyszerre nem megy. El kellene döntenünk végre, hogy mit választunk. Egy dolgot viszont nem úszhatunk meg, mégpedig a termelési eredményeinket országos átlag szintjén javítani kell, mert az emlegetett országokban sokkal jobb telepi mutatókkal dolgoznak a versenytársaink.
    Az idézett adatok és térképek az Eurostat 2009 novemberében kiadott sertéstelepi statisztikájából származnak, melyet ide kattintva lehet teljes terjedelmében elolvasni.

    Grillbajnokság a Népligetben

    Aki sokféle, meglepő kompozíciót kíván látni, sőt eltanulni a grillcsapatoktól, annak ott a helye szeptember 5-én a budapesti Népligetben a Grillbajnokságon. A versenyre profi és amatőr kategóriában lehet nevezni.

    A Magyar Grillszövetség a 11. Hazai Hús Grillbajnokságot a SzeptEmber Feszten rendezi. Laikusként nem is gondolná az ember, mennyi mindent lehet nyílt tűzön elkészíteni az előételtől a desszertig – a versenyen indulóknak persze nincs ilyen gondjuk.

    – Ez egy nagyon komoly verseny, nemzetközi előírások szerint működik. Ötféle ételt kell készíteniük a versenyzőknek grillen, ami azt jelenti, hogy a fő húsételt csak és kizárólag szabad tűzön lehet készíteni. A feladatok között egy hal-, egy szárnyas-, egy sertés- és egy marhahús étel, valamint egy édesség elkészítése szerepel. Megválasztottuk, hogy idén a szürke harcsa lesz a magyar termék. Továbbá lesz magyar bőrös csontos csirkemell – azt lehet filézni is, na meg amit a versenyző kíván belőle. Szintén magyar eredetű lesz a sertés szűz és a hátszín. A desszert pedig saját fantázia szerint készül. A nem nagy összegű nevezési díj fejében majdnem az összes alapanyagot a Grillszövetség biztosítja, különböző támogatók és szponzorok által – mondta Ferenczi István, a Magyar Grillszövetség elnöke.

    A versenyre bárki nevezhet, profi és amatőr kategóriában indítják az „ízletes csatát”. A derby reggel 8.30-kor kezdődik az árukosarak kiadásával, utána tűzgyújtás és főzés. Az első étket 10 órakor kell tálalniuk a versenyzőknek a neves szakemberekből álló zsűri elé.

    A versenyprogramnak ugyan nem része, de különleges látványosságnak ígérkezik egy 18 kilós malac grillezése, amelyet nem mindennap és nem mindenhol látni.

    Grillfortélyok

    – Ahogy mindennek, a grillezésnek is megvannak a maga titkai, fortélyai. A legelső az, hogy a húst sohasem pácolhatjuk olajban, mert amikor ráteszik a rácsra, 
    füstölni kezd. Ismerni kell a húsok sűrűségét is. Például egy hátszín nem biztos, hogy jó sűrűségű hús, ha 2 napig „áztattam” valamiben. Sokkal inkább sütés közben kell ecsetelgetni, s így szépen lassan sül át. Ezt pedig érteni kell. Éppen ezért mondtam az elején is, hogy mindenki „tud grillezni”, mindenki grillez is, de nem biztos, hogy az a termék tényleg minőségi lesz. Egy baráti társaságban nem biztos, hogy feltűnik, mert jól megsütötted és kész, elvagyunk egy pohár sör vagy bor mellett. Ám azért profi szinten grillezni, az már tudomány. Erre szeretnénk az országot megtanítani. Ez a rendezvény is ilyen indíttatásból született meg annak idején, no meg indul a honlapunk, s majdan oktatást is szeretnénk szervezni – mondta Ferenczi István.

    forrás: metropol.hu

    Azt gondolom, hogy az ilyen kezdeményezéseket kellene támogatni, ha erősíteni kívánjuk a hazai sertéshús pozícióját és fogyasztását! Sok sikert a rendezvényhez!

    hétfő, augusztus 30, 2010

    Árollóba kerültek az állattartók

    Nemcsak a liszt árát emelik idén a magas gabona árak, a sertés- és baromfitartóknak is dráguló termelésre kell felkészülniük, mivel a takarmányokhoz szükséges termény hamarosan felhajtja az árakat.


    Mint érdeklődésünkre Radics Sándor, az évente 25 ezer hízót értékesítő ormándlaki Göcsej Pig Kft. vezetője elmondta, a sertések hizlalásához szükséges tápot maguk állítják elő a keverőjükben, de az ehhez szükséges szemes terményt vásárolják, mivel a megtermeléséhez nem rendelkeznek földdel.

    - A sertéstápok 30-40 százalékát teszi ki a gabona, 30-35 százalékát pedig a kukorica, tehát mintegy 70 százalékot jelent a szemes termény, ami árban a takarmány körülbelül felét jelenti. Búzát alig tudtunk venni, mert szinte mindet kenyérgabonának adták el a termelők, árpával, tritikáléval tudjuk helyettesíteni, de ahhoz is drágábban lehet hozzájutni, mint tavaly. Ami a kukoricával történik, az pedig teljesen érthetetlen és indokolatlan. Még lábon áll, de az árutőzsdén már most, előre lekötve 50 ezer forint körüli a kukorica tonnája, ami körülbelül duplája a tavalyi árnak. Mivel kalászosból kevesebb volt, több kukoricát kell a takarmányba tennem. Így, ha ez az ár megmarad a kukorica betakarításakor is, olyan takarmányár alakul ki, ami agyonvágja az állattenyésztést - mondja Radics Sándor. 



    A sertéstenyésztő vállalkozás vezetője szerint 15-20 százalékos takarmányár-emelkedésnek néznek hamarosan elébe. Hogy mikor? Ez a készletektől is függ, mint Radics Sándor elmondta, a Göcsej Pignél a takarmányhoz szükséges szemes szeptemberben még kitart, a kukorica talán október végéig, aztán év végén, de főleg a jövő év elején már jóval drágábban etethetik a sertést.

    Arra a kérdésre, hogy mindezek nyomán kell-e a vásárlóknak sertéshúsdrágulásra számítaniuk, így válaszolt: - A magyarországi sertéstenyésztők a körülbelül 3 millió állattal nem tudják az árakat alakítani. Ez elsősorban az európai termelésen és árakon múlik. Ha az áruházláncok Dániából vagy Lengyelországból olcsóbban be tudják hozni a sertéshúst, nekünk is ahhoz kell alkalmazkodni, de ez ellehetetlenítheti a szükséges fejlesztéseket.

    - Még most, jóval az aratás után sem állapodott meg a búza ára, jelenleg a tőzsedi ár tonnánként 48 ezer forint a tavalyi 28 ezerrel szemben, de a piacon 50 ezerért sem nagyon lehet venni - mondja a takarmány alapvető összetevőjének piaci helyzetéről Molnár Géza, az Első Zalai Takarmányipari Kft. ügyvezetője. A cég elsősorban baromfitápot állít elő.



    Mint mondja, a búza magas ára húzza felfelé a kukoricáét is, és ez a gyártó számára is katasztrofális áremelkedést jelent. Megemlítette a takarmányárpa árát is, ami a felvásárláskor 25 ezer forint körül indult, de jelenleg már 43 ezer forint tonnánként. A szakember szerint gabonafronton 70-80 százalékos az áremelkedés.

    - Mivel a gabona 60 százalék körüli alkotója a tápoknak, 8-10 forintos áremelkedésre lehet számítani. Ez nagyon jelentős áremelésnek számít. Pontosan még nem lehet tudni, de 15-20 százalékos áremelkedés is elképzelhető takarmányfronton. Az a probléma, hogy a termelők a hús felvásárlási árában nem tudják majd érvényesíteni ezt. Ha az árolló nagyon szétnyílik, a termelők egy része kénytelen lesz abbahagyni a munkát - mondta az ügyvezető.


    Már drágább a baromfitáp
    ● A takarmánykeverők többsége máris kénytelen volt emelni az árait.
    ● Az egerszegi Első Zalai Takarmányipari Kft. is, mint vezetője elmondta, az új baromfiturnusok számára 4-5 forinttal, 10 százalékkal drágábban adja a tápot.
    ● A búzán kívül a tápok többi összetevője is drágult, a sajtolt repcepogácsa például a tavalyi 30 helyett idén már 60 forintba kerül.
    ● A vágók és a kereskedelem egyelőre tartani próbálják a húsárakat. 



    szerző: Hajdu Péter
    forrás: zalaihirlap.hu