Oldalak

kedd, november 30, 2010

A sertéslétszám már 3 millió alá csökkent

Beszélgetés Menczel Lászlónéval, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkárával a sertéságazat helyzetéről és egy növekedési pálya feltételeiről

  • Átmeneti vagy tartós válságban van-e a magyar sertéstenyésztés és feldolgozóipar? 
Az értékesítési árak mozgásukban teljesen követik az EU-s tendenciákat, s a kialakult európai árcentrumot. Nem véletlen, hogy jelenleg 3 millió darab alatt van a sertésállomány. A hazai feldolgozók élőállat-behozatalra kényszerülnek, ami jelenleg már az országos vágás 25%-át teszi ki. Amennyiben értékben vizsgáljuk, Magyarország továbbra is nettó exportőr ország, de mennyiségben már az import volumene meghaladja az export mennyiségét. A korábbi verseny, amely a magyar húsipart jellemezte, teljesen átformálódott. A kereskedőláncok az alacsony árszint megtartására törekednek, az országba korlátok nélkül áramlik be az olcsó külföldi hús és húskészítmények tömege. A minőségi kritériumok háttérbe szorultak. Minden országban érvényes az a nézet, hogy az élelmiszer-ipari termelés biztos hátterét a belföldi fogyasztás jelenti. Hazánkban nem a fogyasztás esett vissza, hanem a hazai termékek kínálata csökkent cca. 40 %-kal.
A mezőgazdaságon belül felbomlott a korábban kedvezőnek tartott növénytermesztés/állattenyésztés 50-50%-os egyensúlyi helyzete, ez mára csupán 70-30%-os arányt jelent az állattenyésztés kárára, amely azért kedvezőtlen, mert Magyarország földrajzi adottságai miatt a szállítási költségek (közút, vasút) jelentősen megdrágítják az egységnyi költségeket. 
A VHT által az elmúlt években megfogalmazott tanulmányok, elemzések egyértelműen arról szóltak, szólnak, hogy az ágazatra a csatlakozás villámcsapásszerű hatást gyakorolt. A belső piacunkat addigra már kellő piacismerettel rendelkező nemzetközi áruházláncok uralták, és mára eljutottak odáig, hogy a hús és húskészítmények több mint kétharmada ezeken az értékesítési csatornákon keresztül jut el a fogyasztókhoz. Tegyük hozzá, hogy az élelmiszer-feldolgozó ágazatunk és a csomagolóiparunk sem volt felkészülve a konkurencia rendkívül agresszív (alapvetően árakkal, csomagolt mennyiséggel manipuláló) piacszerző tevékenységére, amelyet a színes csomagolás csak erősített. Ezzel szemben az exporttevékenységünk reálértéken nem változott, és még a megrendelők köre sem alakult át oly mértékben, mint azt sokan remélték. Például az oroszországi piaci jelenlétünk szimbolikus, annak ellenére, hogy az elmúlt 6 évben több alkalommal is auditálták az orosz állatorvosok a magyar élelmiszer-feldolgozó üzemeket, illetve a kormányszintű tárgyalásokkor optimista ígéretek hangzottak el.

  • Ön szerint mikorra várható, hogy újra nyereséges legyen a sertéselőállítás Magyarországon? 
Magyarország földrajzi adottságai és a naturális mutatók alapján ma is nyereséges lehet a sertéságazat. A különbség a dán, holland, német sertéstenyésztő gazdálkodókhoz viszonyítottan – többek között – abban van, hogy a jövedelmezőségi szint az alapanyag-termelőknél a legalacsonyabb, az iparvállalatoknál is minimális nyereség képződik, amely viszont megfelelő szintű fejlesztésre nem nyújt fedezetet, míg a legkisebb hozzáadott értékkel bíró kereskedelemnek jut a legnagyobb profit. 
Az is gond, hogy az ágazat beszerzései bázisértéken számolva ugyanakkorák, mint az osztrák és német konkurenciánál, addig a kiskereskedelmi árakban jelentős különbségek vannak. Emiatt van az, hogy a még meglévő „nagyüzemeink” is sok esetben korszerűtlenek, alacsony hatékonysági mutatókkal dolgoznak.
Teljes mértékben hiányzik az a gazdaságilag is mindenkitől független érdekképviseleti struktúra, amely alkalmas a teljes körű érdekképviseletre a kereskedőkkel és a jogalkotókkal szemben is, amely megfelelő minőségű – akár a tagjai számára díjmentes – szaktanácsadást, genetikai alapok utánpótlását is biztosítani képes. A VHT, mint érdekegyeztető fórum, az elmúlt 15 évében tanulva a nemzetközi lobby-gyakorlatokból, több nemzetközi szervezet tagja, és több meghatározó összeurópai szakmai szervezetben tölt be jelentős pozíciót a brüsszeli képviseletet ellátó munkatársunkon keresztül. Ez is biztosítja azt a lehetőséget a VHT tagjai számára, hogy rendszeresen kaphassanak információt a formálódó ügyekről, várható változásokról. A jelenlegi politikai alapokon történő, meghatározó érdekképviseleti kiválasztás nem lehet senki számára sem kedvező, sem mértékadó.
A hitelválság és a munkanélküliség növelése megerősítette az áruházláncok sajátmárkás termékei iránti kínálatot és a keresletet is, amely a kereskedelmi egységen belül is csökkenti a versenyt, és a húsipari cégek sajátmárkás termékeinek megerősödését is, ez együtt jár a jövedelmezőség csökkenésével. 
Az uniós tagállamok legtöbbjében az élelmiszerek áfatartalma a legalacsonyabb kategóriában van, amely szintén komoly versenyhátrányt jelent a hazai cégek számára. Az EU-s átlag 10%-os értékű. Azokban az országokban, amelyekben az élelmiszerek áfamértéke a magyarországi áfaszinttel közel azonos, ott a vásárlók jövedelmi helyzete lényegesen magasabb, azaz a jövedelmük 5-8%-át, míg Magyarországon a 20-25%-át, vagy annál magasabb részét fordítják élelmiszer-vásárlásra. 
Az is gond, hogy a magyar gazdálkodók jelentős része még mindig bérelt területen gazdálkodik, miáltal teljesen kiszolgáltatottá válnak a takarmányt és egyéb kiegészítőket szállítóknak. Az is jelentősen megtizedelte a hazai termelőket, - az 1990-es évek óta 42 %-kal csökkent az abrakfogyasztó ágazat állatlétszáma - hogy a hatósági fejlesztési követelmények elsősorban a környezetvédelmi és állatjóléti beruházásokat követelték meg a csatlakozási feltételek vállalása miatt; a hatékonyság vagy a kapacitások minőségi fejlesztésére nem voltak még hazai támogatások sem. A pályáztatási gyakorlatban azt is elhibázott követelménynek tartották az agrárvállalkozások, az érdekvédelmi szervezetek, közösen a VHT-val, hogy öt éves garantált működést, illetve létszámbővítést írtak elő. Sok termelő nem tudta, vagy nem merte ezt vállalni, hiszen semminemű tőketartalékkal nem rendelkeztek, s így az állatállomány felszámolását választották. 
Nemzetközi összehasonlításban a magyar agrárium a szatellit-ágazataival egyetemben magasabb élőmunkát igényel, ezáltal a termelékenységi mutatóik rosszabbak, költségesebbek.

  • A magyar húsfeldolgozó-ipar milyen kondíciókban van jelenleg és milyen intézkedésekkel lehetne javítani versenyképességén?
Rövid távon továbbra is a természetes piactisztulási folyamat a legmeghatározóbb, tekintettel az elmúlt húsz év ellentmondásos engedélyeztetési és egyéb piacszabályozási módszerei miatt kialakult kaotikus helyzetre. Emellett a sokat hangsúlyozott versenyfeltételek szinkronizálása, amely alatt az áfa radikális csökkentését, és a jelenlegi kormányprogramban is szereplő egyéb adónemek, járulékos költségek csökkentését értjük. Ezekkel az intézkedésekkel javítani lehetne az iparvállalatok profitabilitását; ezzel párhuzamosan a fekete- és a szürkegazdasági szereplők elleni következetesebb fellépést tartanánk szükségesnek. Ebbe a megelőző tevékenységbe a nyomon követési rendszerek javítása, betartatása is hozzá tartozik, ezzel radikálisan csökkenthető lenne a jelenlegi 20-30 %-os fekete- és szürkegazdasági szint. Ennek a mértéknek a 10%-os csökkentése, lehetővé tehetné a kereskedelemre kirótt különadók megszüntetését. 
A vállalkozásoknál maradó bevételekkel növelni lehetne az ágazati képzések színvonalát, a színvonal növelésével a jövedelmeket versenyképesebbé lehetne tenni, amely lassíthatná a magasan kvalifikált szakemberek pályaelhagyásának mértékét, határainkon túli munkavállalását. Ezzel párhuzamosan egy jelentősebb fogyasztói magatartást befolyásoló marketingkampányt tartanánk szükségesnek, akár még az osztrák mintát is alapul véve. A termékspecializációval, az állandó jó minőséggel a fogyasztói márkahűséget javítva, növelni lehetne a jövedelmezhetőséget.

  • Hogyan jellemezhető a sertéselőállítók és a -feldolgozók jelenlegi együttműködése a versenyképesség szempontjából? 
Azt kell mondanunk, hogy a csatlakozás óta javult. Mára már mindkét oldal számára világos, hogy az előzőekben elmondottak miatt a bevétel igen kis része realizálódik a másik oldalon. Ennek némileg ellentmond, hogy a hosszú távú szerződések még mindig nem tekinthetőek általánosnak. Holott ez alapozhatná meg mindkét oldalon a beruházások biztonságát. A hazai húsipari szerkezet koncentrációjának a hiánya, és az érdekképviseleti tagoltság is a kereskedelem totális hatalmát eredményezi. A feldolgozókat kiszolgáltatott helyzetbe hozták a jogalkotók azáltal is, hogy jogilag lehetőséget teremtettek a kereskedelmi egységen belül kialakított darabolásra, amelyet a kereskedők szívesen is végeznek, mivel a központi beszerzéseik miatt lényegesen nagyobb könyveléstechnikai mozgásteret biztosítanak számukra. 
Az sincs még megfelelően szabályozva, definiálva, hogy mi a magyar termék. Jelentős problémát jelent az ágazat számára, hogy a minőségi kritériumok háttérbe szorultak, amely az üzemekből származó készítmények fogyasztói megítélését csökkenti, de ami még fontosabb, a tőkeellátottsági mutatók miatti kompromisszumok, amelyek akár jelentősen befolyásolhatják az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásmechanizmusát.
Az elmúlt évek piactisztulási folyamatának – csődök, üzembezárások, felszámolások – legnagyobb mértékű károsultjai a termelők voltak, akik jelentős, túlnyomó esetben végzetes veszteséget szenvedtek. Érdemes lenne egy olyan biztosítási formát létrehozni, amellyel az ilyen veszteségek csökkenthetőek lennének.

forrás: agrarkamara.hu

péntek, november 19, 2010

Nincs párja a magyar disznónak

A kaposvári székhelyű Kométa ’99 Zrt. egyike a hazai húspiac legfontosabb szereplőinek, s pozícióját a következő 2-3 évben mintegy 3 milliárd forint értékű beruházással szeretné megszilárdítani.

A kaposvári húsüzemben kizárólag sertéshúst dolgoznak föl. Évente 300 ezer sertést vágnak le, ennek 90 százaléka hazai gazdálkodóktól származik. Giacomo Pedrazini, ügyvezető igazgató elmondta, hogy az utóbbi években egyre nehezebb a hazai alapanyag beszerzése, de ők elkövetnek mindent, hogy ne kelljen importálni. Az olasz üzletember szerint ugyanis a magyar sertés minősége egyedülálló Európában. Ha mégis hiányzik az alapanyag, akkor bizonyos húsrészeket szereznek be külföldről. A termelőkkel hosszú távú együttműködésre törekszenek, sőt működtetnek egy saját tenyésztő telepet is.

Ezt egy fiatal magyar szakember vezeti, aki többek között Spanyolországban és Dániában tanulmányozta a gazdaságos sertéstenyésztés titkait. Van mit tanulni, ugyanis hazánkban egy kocától egy év alatt 20-21 választott malac származik, míg Dániában 27-28. Amíg nálunk 3,1-3,3 kilogramm takarmány kell egy kiló hús előállításához, addig ezt a dánok megoldják 2,6-2,7 kilóval. A Kométa sertéstelepén 1660 koca és azok szaporulata található, és évente 40 ezer hízósertés kerül a saját feldolgozóba. Az ügyvezető elmondta, hogy a következő években a telep és a termelés bővítését tervezik.

szerző: Pethes József
forrás: szabadfold.hu

hétfő, november 15, 2010

Könnyebb lesz a kisebb vágóhidak működtetése

Egyszerűbb adminisztrációval könnyebben működhetnek a kisebb vágóhidak, miután a szakminiszter módosította a működésre vonatkozó rendeletet.
Könnyebb lesz működtetni a jövőben a kisebb vágóhidakat, mert a Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Unió által megengedett legnagyobb mértékben könnyítette a vágás utáni minősítés rendszerét - közölte a Magyar Agrárkamara (MA). A köztestület összegzésében emlékeztet: ezzel egy év múltán teljesült a Magyar Agrárkamara javaslata, amellyel leginkább a kistérségi ellátást, vagy a magáncélra történő marha-, sertés-, juhvágást segíti a minisztérium, illetve elősegíti a helyben történő húsforgalmazást.
    
A vidékfejlesztési miniszter a napokban módosította azt a rendeletet, amely a vágóállatok vágás utáni minősítését szabályozza. Ebben meghatározza azt a vágási kapacitást, ami még mentesül a minősítési kötelezettség alól. Ez kifejlett szarvasmarhára vonatkozóan éves átlagban hetente legfeljebb 75 állatot, sertés esetén pedig 200 állatot jelent. A jogszabályban módosították a minősítés végrehajtását is, amelyet a vágósertésnél a szúrást követően 45 percen, a vágómarha, a vágójuh és a vágókecske esetében 60 percen belül kell elvégezni.

forrás: origo.hu

Rövidhírek az USA-ból

  • Október hónapban mind a kukorica, mind a szójabab árfolyama jelentősen erősödött a Chicagói Árutőzsdén. A jelenség oka összetett. Egyrészt a Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) a kukorica esetében az utóbbi hónapokban jelentősen csökkentette a termelési előrejelzését (a 2010/11-es termés még így is minden idők harmadik legnagyobbja lesz), a várhatóan rekordot döntő szójabab esetében pedig – többek között az erős Kínába irányuló exportnak köszönhetően – a zárókészletekre vonatkozó várakozásait. Mindehhez adódott, hogy a Szövetségi Jegybank (FED) 600 milliárd dolláros államkötvény-felvásárlást jelentett be, ami egyrészt csökkentette a kötvények hozamát, másrészt gyengítette a dollárt. Ezért a befektetők jelentős része az árupiacokra összpontosít. Mindez - együtt az erős kínai kereslettel - nemcsak az egyes mezőgazdasági termények, hanem az olaj árát is felfelé húzta.
  • Az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) 2010. október 13-án 10-ről 15 vol %-ra emelte az etanol bekeverési felső határát az üzemanyagokban 2007-es, illetve ennél újabb gyártású, normál üzemű személygépjárművekre és könnyű kisteherautókra nézve - mindez a benzinfogyasztás körülbelül 1/3-át érinti.
forrás: fvm.hu

péntek, november 12, 2010

Az ólban még olcsó a malac

Tizenöt százalékkal esett vissza az elmúlt hónapokban az élő sertés felvásárlási ára. Az alacsonyabb alapanyagárból a vásárlók nem érzékelnek semmit. Ki nyeli le a hasznot, kérdezik az állattartók.

A kereslet átalakult, és ez hatással van a sertéstartásra is. Ma már minden harmadik jószág, amit itthon a feldolgozók átvesznek, importból származik. Ennek nem az az oka, hogy nagyobb hasznot remélnek, hanem, hogy nincs elég hazai. Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint a vágások száma közel 25 százalékkal csökkent a múlt évihez képest, és 30 százalékkal kevesebb magyar sertést vásároltak fel a vágóhidak.

Jelenleg nettó 290-300 forintot adnak egy kiló élő sertésért, szemben a 2009-es májusi 420 forinttal. Lengyel Lóránt németkéri termelő hangsúlyozta, ez az ár a nagytermelőkre vonatkozik, akik nagy tételben, kiváló minőségű sertést (55 százalék feletti a húskihozatal) tudnak biztosítani a feldolgozók felé. 

A hiányzó sertéshúst főként Hollandiából, Dániából pótolják a hazai húsipari cégek. Az említett országokból a magyarnál is olcsóbb áron érkezik az alapanyag. Lengyel Lóránt szerint alacsonyabb költségekkel (adó, járulék, illetékek) és magasabb támogatással dolgoznak a dán gazdák.

Soltész Gyula, a Naki Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója szerint kilónként 40 forintot buknak jelenleg a sertéstartáson. Spórolni sok mindenen már nem tudnak, hiszen a termelési költség hatvan százalékát a takarmány teszi ki, aminek jelentősen megugrott az ára. Az árpa tonnájáért 50, a búzáért 55, a kukoricáért pedig közel 60 ezer forintot kérnek. 

A laikus erre azt kérdezné, ha ráfizetéses, akkor miért csinálják? A válasz Soltész Gyula szerint egyszerű, felépítettek egy korszerű üzemet, hitelt, támogatást kaptak, embereket foglalkoztatnak, hosszú távra terveztek. Családok megélhetése függ tőlük, nem lehet hol abbahagyni, hol folytatni a munkát.

– A termelési folyamatokat úgy kezeljük, hogy az év közbeni hullámvölgyeket ki tudjuk védeni – mondta Soltész Gyula. Az viszont a termelők szemét szúrja, hogy miközben tőlük egyre olcsóbb áron veszik át a minőségi sertést, addig az árak mérséklődése a boltokban nem tükröződik. 
A húsboltosok két tűz között vannak, egyrészt a termelőknek, másrészt a vásárlóknak is szeretnének megfelelni, mondta több általunk megkérdezett vállalkozó. 

– Évek óta ugyanattól a termelőtől vesszük a sertést, így pontosan tudjuk, hogy kiváló alapanyagra számíthatunk. Csak úgy tudunk versenyezni a multikkal, hogy mindig friss és minőségi árut kínálunk – mondta lapunknak egy kereskedő. – Régen vidéken mindenki disznót tartott ma már ez nem jellemző. És az is megváltozott, hogy nem kilóban, hanem szeletben kérik inkább az emberek a húst – tette hozzá.

forrás: teol.hu